Szorosabb űrversenyre számít a NASA a Holdért folyó küzdelemben
Jared Isaacman, a NASA igazgatója nyilvános rendezvényen ismerte el, hogy az Egyesült Államok és Kína között zajló új holdraszállási űrverseny sokkal szorosabbá vált, mint amilyennek lennie kellett volna. Bár az amerikai ütemterv 2028-ra, míg a kínai CNSA 2030-ig tervezi saját űrhajósai felszínre juttatását, Washington korábbi előnye korántsem megkérdőjelezhetetlen. Isaacman szerint az elmúlt évek lassú előrehaladása miatt a NASA-nak vissza kell hoznia az Apollo-korszak feszes munkatempóját és bevált irányítási módszereit.
Az amerikai Artemis-program központi technikai és pénzügyi kihívását a méregdrága Space Launch System (SLS) hordozórakéta jelenti. Bár az ember nélküli Artemis-1 és a négyfős Artemis-2 missziók során az SLS és az Orion kapszula alkotta az alaprendszert, a hordozófejlesztés költsége a tervezett 7 milliárd dollárról meghaladta a 11 milliárdot. Ráadásul a NASA főfelügyelőjének becslése alapján egyetlen SLS-indítás 4,1 milliárd dollárt emészt fel, a startokat pedig a hajtóművek hidrogén- és héliumszivárgásai is folyamatosan hátráltatták.
A szűk gyártási kapacitások miatt a rakéta évente mindössze egyszer indítható, ami elégtelen a NASA frissített stratégiájához, amely hosszú távon évi két indítással, holdbázissal és állandó emberi jelenléttel számol. Emiatt az űrügynökség az Artemis-5 küldetést követően fokozatosan kereskedelmi szolgáltatók modernebb és olcsóbb hordozóeszközeivel váltaná le a saját rakétarendszerét.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔