Christian Horner elmagyarázza, miért teszi tönkre Max Verstappen szokatlan vezetési stílusa a csapattársakat
Christian Horner, a Red Bull Racing volt csapatfőnöke a High Performance podcasten technikai magyarázatot adott arra, miért cserélődött az elmúlt fél évtizedben annyi pilóta Max Verstappen mellett, és miért küzdött – gyakran sikertelenül – a második Red Bull-ülés. A volt vezető szerint a második ülés hírhedt „átka” nem pusztán a holland világbajnok tehetségéből fakad, hanem abból, hogy a mérnöki munka Verstappen szokatlan fizikai inputjaira van hangolva. Horner úgy fogalmazott: Max rendkívül igényes, és olyan képessége van, ami abnormális. A Forma–1-es beállítás általában kompromisszum alul- és túlkormányozottság között; a legtöbb versenyző kiszámítható egyensúlyt szeretne, hogy kanyarban magabiztosan építse fel a tapadást, és a kigyorsításnál ne kelljen állandó, hirtelen korrekciókat tennie. Verstappen a spektrum szélső pontján dolgozik: kivételesen képes mesterségesen egyensúlyozni a laza, csúszó hátvéget, és hiperérzékeny, a kanyarbejáraton agresszíven elforgató első tengelyt követel. Egyre több „front endet” kér, és azt állítja, bármit elvisel a hátul, ha ez a cél érdekében van. Mivel ebben a szélsőséges setupban a teljesítményplafonja nagyon magas, a fejlesztés, a szerszámok és a mérnöki fókusz természetesen ebbe az irányba megy. A több világbajnoki címet hozó hiperérzékeny orr a hagyományos, kiszámítható egyensúlyra építő csapattársaknak nehezen kezelhető: ők nemcsak Verstappennel, hanem egy, a saját vezetési ösztöneikkel ellentétesen tervezett autóval is küzdenek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔