Az elsőszülöttség a gyermek személyiségére és későbbi kapcsolataira is hathat
Az elsőszülött gyermek személyiségére és későbbi kapcsolataira nem önmagában a születési sorrend hat, hanem az a családi helyzet is, amelybe a kistestvér érkezése után kerül. Az első gyermek eleinte kizárólagosan élvezheti a szülők figyelmét, majd hirtelen meg kell tanulnia osztozni rajta. Gyakran ő lesz „a nagy”, akitől több önállóságot, türelmet és felelősséget várnak el, miközben továbbra is gyerek marad.
A szülők az első gyermek mellett tanulják meg a szülői szerepet, ezért kezdetben sokszor óvatosabban követik a fejlődését, és nagyobb figyelmet fordítanak minden mérföldkőre, az első szótól az első bizonyítványig. Ez azt az érzést alakíthatja ki benne, hogy teljesítménye különösen fontos, illetve hogy neki kell megfelelnie a magasabb elvárásoknak. A „te már nagy vagy” és a „mutass példát” típusú mondatok segíthetik a gondoskodás és a felelősségvállalás fejlődését, de megterhelővé válhatnak, ha állandó kötelességgé alakulnak.
A kutatások árnyaltabb képet mutatnak annál, mint hogy az elsőszülöttek általában felelősségteljesebbek vagy céltudatosabbak. Több mint 20 ezer amerikai, brit és német ember adatai alapján nem találtak említésre méltó különbséget a lelkiismeretességben, az érzelmi stabilitásban vagy az extraverzióban. Az intelligenciatesztekben ugyanakkor kismértékű előnyt figyeltek meg náluk. A kiegyensúlyozott figyelem és felelősségelosztás segíthet abban, hogy a nagyobb testvér szerepe tapasztalat, ne pedig teher legyen.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔