Tüdős Klára üldözötteket bújtatott Budapest ostroma idején
Tüdős Klára 1895-ben született jómódú debreceni református családban. Svájci és angliai tanulmányai után a budapesti Iparművészeti Iskolában képezte magát, majd az Operaház jelmezműhelyében dolgozott. Egyik első jelentős szakmai sikere Kodály Zoltán Háry János című daljátékának jelmeztervezéséhez fűződött. Saját szalonját, a Pántlikát 1937-ben nyitotta meg, és a magyar népviselet motívumait korszerű, városi ruhákban alkalmazta.
Második férje, Zsindely Ferenc révén a politikai elit köreiben is otthonosan mozgott. Kapcsolataikat kulturális és szociális célokra használták, többek között a tehetséges parasztfiatalokat segítő Györffy István Kollégium támogatására. Tüdős közben filmrendezőként is maradandót alkotott: az 1943-ban bemutatott Fény és árnyék című filmmel ő lett az első magyar nő, aki önálló hangos nagyjátékfilmet rendezett.
Református hitének elmélyülése után 1943-ban az Országos Református Nőszövetség újjászervezését és vezetését is elvállalta. A német megszállást követően a szervezet anya- és gyermekotthonokat működtetett, élelmet, ruhát és menedéket biztosított az üldözötteknek. Az Istenhegyi úti Zsindely-villában összesen 72 ember, köztük zsidó üldözöttek, németellenes politikusok és illegális kommunisták vészelték át Budapest ostromát. Tüdős Klárát ezért 2001-ben posztumusz a Világ Igaza címmel tüntették ki.
A kommunista diktatúra kiépülése után 1949-ben kizárták a nőszövetségből, 1951-ben pedig férjével együtt el kellett hagynia Budapestet. Balatonlellén, egy nyaraló gondnokaként, nagy szegénységben éltek. Tüdős a Rongyok című emlékiratát ezekben az években kezdte írni; a kötet most jelent meg először teljes terjedelmében, és sikerei mellett házassági kudarcairól, tévedéseiről és nehéz döntéseiről is őszintén beszámol.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔