A Pannonhalmi Főapátság állást foglalt az ügynökakták nyilvánosságáról
A Pannonhalmi Főapátság november 3-i állásfoglalása szerint az állambiztonsági iratok szélesebb körű nyilvánossága fontos lehetőséget teremt a kommunista diktatúra és az egyházak múltjának megismerésére, de önmagában nem tárja fel a teljes történelmi igazságot. A bencés közösség hangsúlyozza, hogy az iratok hiányosak, és egy állambiztonsági nyilvántartásban szereplő név vagy úgynevezett hatos karton megléte önmagában nem bizonyít tényleges együttműködést. Az egyes életutak megértéséhez történeti kutatásra, körültekintésre és az összefüggések ismeretére van szükség.
A közlemény ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a történelmi körülmények feltárása nem jelentheti a bizonyított tettek felmentését vagy az okozott sérelmek elhallgatását. Az állambiztonság megfigyeléssel, megfélemlítéssel, zsarolással és beszervezésekkel próbálta ellenőrzése alatt tartani az egyházi közösségeket, ezzel pedig nemcsak személyes sorsokat tört meg, hanem a közösségi bizalmat is rombolta.
A Pannonhalmi közösség a rendszerváltozás után megkezdte saját múltjának feldolgozását, amelyben a kutatás mellett a párbeszéd, a bűnbánat és a kiengesztelődés is szerepet kapott. Hortobágyi T. Cirill főapát hat lépést emelt ki: az igazság feltárását, a bűnbánatot, a jóvátételt, az igazságos elszámoltatást, a megbocsátást és a kiengesztelődést. Pannonhalmán 2009 óta a hittanoktatásban is kiemelt téma az egyházi ügynökmúlt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔