Az 1956-os forradalom után szétszóródott a magyar futball aranygenerációja
Az 1956-os forradalom leverése után legalább 200 ezer magyar hagyta el az országot, köztük számos világhírű sportoló. A magyar futballt különösen súlyosan érintette a kivándorlás: három nagyobb hullám is megrendítette azt a sportágat, amely akkoriban a magyar sport leginkább piacképes és nemzetközileg is vezető területének számított.
A legfájdalmasabb epizódok egyike az 1956-os ifjúsági válogatott szétszóródása volt. A Hoffer József szövetségi kapitány és Vincze Jenő edző vezette csapat október 23-án Londonban, a Tottenham stadionjában játszott 2–1-re elveszített mérkőzést, amikor értesült a budapesti forradalom kitöréséről. A küldöttség először hazaindult, Bécsben azonban a játékosok többsége, összesen tizenhat futballista, elfogadta a svájci meghívást. Karl Rappan közvetítésével első ligás klubok ellen léptek pályára, a bevételeket pedig a Magyar Vöröskeresztnek ajánlották fel. Győzelmeik között szerepelt a Grasshoppers, valamint a St. Gallen és a Neuchâtel elleni siker, Locarnóban pedig kilenc góllal nyertek. Ott döntöttek végleg a külföldön maradás mellett.
A játékosok később többek között a Barcelonában, az Espanyolban, az Anderlechtben, az Eintracht Frankfurtban, az Alkmaarban és a Liège-ben is megfordultak. Pázmándy Péter, Makai Dezső és Németh Valér hosszabb időre a Servette játékosa lett, utóbbi később a klub Hírességek Csarnokába is bekerült. Nyugatra távozásuk komoly veszteséget jelentett, mert ez a nemzedék lehetett volna az Aranycsapat utáni magyar futball egyik legfontosabb alapja.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔