A magyar kormány a háttérből irányította a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi felkelését
A trianoni békeszerződés Ausztriának ítélte a 4300 négyzetkilométeres nyugat-magyarországi sávot, amelynek átadására 1921 nyarán kellett volna sort keríteni. A reguláris magyar katonaság augusztus 27-én formálisan kivonult a területről, az osztrák rendőrség bevonulását azonban fegyveres magyar szabadcsapatok akadályozták. A Prónay Pál, Friedrich István és Héjjas Iván által irányított Rongyos Gárda ellenállása nem pusztán önálló akció volt: a Bethlen-kormány tudott róla, és kifejezetten támogatta.
A fegyveres fellépés megszervezésére már augusztus elején létrehozták a Honvédelmi Bizottmányt, amelyet báró Perényi Zsigmond vezetett. A testület koordinálta a toborzást és biztosította a felkeléshez szükséges pénzt. Prónay irányításával október 4-én Felsőőrön „alkotmányozó nemzetgyűlést” tartottak, amely Lajtabánság néven önálló tartománnyá nyilvánította az egész, Ausztriának szánt területet.
Bethlen István a brit és a francia követnek azt állította, hogy igyekszik leszerelni a szabadcsapatokat, de a helyzetet kompromisszum nélkül nem tudja kezelni. Ezzel azt akarta elérni, hogy Ausztria tárgyalóasztalhoz üljön, és Olaszország támogatásával Magyarország megtarthassa a terület egy részét. Az október 11. és 13. között rendezett velencei konferencián Ausztria elfogadta, hogy Sopron és nyolc környező falu hovatartozásáról népszavazás döntsön. Prónay azonban még két hétig nem engedelmeskedett Bethlen utasításainak, és csak október 31-én hátrált meg, amikor Horthy a hadsereg bevetését helyezte kilátásba.