Reisz Gábor Földszintje társasházi poklokról szól, penészes fal a középpontban
A Femina Reisz Gábor negyedik filmjét, a Földszintet olyan mozifilmként mutatja be, amely nem csavaros cselekményre, hanem egy undorítóan hétköznapi motívumra, a penészre épít. Méhn Kristóf festőművészből kényszerből banktisztviselő lett; két éve vásárolt földszinti lakásának falai között brutális feketepenészt talál, majd felesége, Vera bejelenti, hogy babát vár. Kristóf 24 órás ámokfutásban járja végig a szomszédokat, a házmestert, Posszauer Antalt (Gazsó György) és a közös képviselőt. Posszauer zseniálisan gerinctelen besúgó, mindenért a közös költséget nem fizető Matiznét okolja, valójában a „nagy testvér” kiszolgálója, akit naponta háromszor leordítanak. A közös képviselő, Nyárréti Balázs (Crespo Rodrigo) medencés loftot építtetett a tetőre, kitudja, hány lakás az övé, s Kristófot bezsarolja: ha viszi a házban épülő liftprojektet, talán segít a penészen. A kritika szerint a társasházi pokol a magyar nézőnek fájdalmasan ismerős, a közgyűlések hetedik bugyra; a politikai áthallás finomabb, mint a Magyarázat mindenreben, a lakóközösség mini-társadalomként a lépcsőház és a Parlament játszmáira is rímel. A penész alattomos, eltakarható, de meg nem szüntethető baj: penészes a krumpli és a fehérre vakolt fal, s a ház mellett a lakók is romlottak. A végkifejletet a mozi tartogatja.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔