Életveszélyes megélhetéssé vált az aranyásás Szudánban
A szudáni háború nemcsak közvetlenül pusztítja a településeket, hanem a megélhetési lehetőségeket is felszámolja. A harcok 2023-as kirobbanása óta ezrek fordultak az északi országrész kézműves aranybányáihoz, ahol akár azonnali bevételhez juthatnak, ám gyakran minimális védelem és orvosi ellátás mellett dolgoznak. A munkások saját maguk kutathatnak arany után, vagy befektetők által működtetett bányákban vállalhatnak részesedésért munkát. A kereset bizonytalan: függ a kitermelt arany mennyiségétől, az eszköz- és üzemanyagköltségektől, valamint a finanszírozókkal kötött megállapodásoktól.
Ezt a kényszerű életformát mutatja be a 16 éves Altayeb Alhadi története is. A White Nile állambeli Galli faluban nőtt fel, és hatéves korára mindkét szülőjét elveszítette: édesapja egy kút beomlásában halt meg, édesanyja két hónappal később hunyt el. A legidősebb testvérként neki kellett segítenie négy testvére eltartásában és iskoláztatásában. Tizennégy évesen több száz kilométerre utazott munkát keresni, majd a szállítás és más alkalmi munkák után az aranybányászatban próbált szerencsét.
Altayeb október 10-én halt meg a Vörös-tenger régiójában, Jabal Al-Aigdat közelében végrehajtott, az egyiptomi hadseregnek tulajdonított légicsapásban. A támadásban legalább 72 bányász vesztette életét. A fiú egy mintegy tizenöt fiatalból és gyermekből álló csoporttal dolgozott, kezdetleges eszközökkel, éjjel-nappal. A bányászok gyakran két-három hétig ástak, mire legfeljebb egy gramm aranyat találtak, amelynek értékén osztoztak. A légicsapások mellett beomló járatok, instabil talaj és a távoli, nehezen elérhető egészségügyi ellátás is állandó veszélyt jelent.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔