Willem de Kooning határátlépéseit mutatja be az amszterdami Rijksmuseum
A Rijksmuseum nagyszabású retrospektív kiállítása Willem de Kooning pályáját mutatja be, száz évvel azután, hogy a holland művész potyautasként New Yorkba jutott. A tárlat egyik fő állítása, hogy radikális absztrakciója mögött kivételesen szilárd akadémiai rajztudás állt. Tizenévesen készített, Dish With Jugs című szénrajza olyan aprólékos, hogy fényképnek tűnik; a katalógus szerint elkészítése mintegy 600 órát vett igénybe a rotterdami akadémián.
De Kooning nemcsak akadémiai képzésben részesült: nappal egy tervezőcégnél dolgozott, esti óráit pedig ez a munka támogatta, később pedig az Egyesült Államokban cégtáblafestőként és reklámillusztrátorként tartotta fenn magát. Ezek a tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy az európai formai hagyományokat szabadabb, közvetlenebb és kifejezőbb nyelvvé alakítsa. Pályája elején nehezen talált utat, önálló kiállítása csaknem 44 éves korában nyílt.
A kiállítás olyan műveken követi ezt az átalakulást, mint a Queen of Hearts, az 1949-ben készült, fekete alapon fehér szikrákat felvonultató munka és az 1950-es Excavation. Utóbbi első pillantásra absztrakt formák rendszere, közelebbről azonban sikoltó arcok és széteső testrészek kavargása rajzolódik ki benne. A Woman I című ikonikus festményt a Rijksmuseum a holland aranykor Vermeer- és Rembrandt-művei között állította ki, hangsúlyozva, hogy de Kooning képes volt a rajzi hagyományt belülről átformálni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔