Kathryn Hunter a családi hallgatásokról és színészi pályájáról
Kathryn Hunter új színpadi munkáján, Christian Kracht Eurotrash című regényének adaptációján dolgozik. A darabban egy anyát alakít, aki fiával, Ben Whishaw által játszott szereplővel indul élete utolsó útjára. A történetben mindketten szembenéznek családjuk sötét múltjával és Európa történelmével, amelyet a család náci kötődéseihez kapcsolódó, kimondatlan titkok terhelnek. Hunter szerint azonban a „hallgatás hátországa” nem csak erről a konkrét múltról szól: minden családban lehetnek elhallgatott történetek, amelyek traumát okoznak.
A 69 éves színésznő pályája rendkívül sokoldalú. Eljátszotta Lear királyt, a Macbeth mindhárom boszorkányát, valamint a Kafka majma című produkcióban a varietészereplővé váló majmot. A londoni próbákon egyszerre jelenik meg nyughatatlan energiája és hangjának különleges változatossága: szerepeiben a mély dübörgéstől a nyikkanó hangig, a suttogástól a károgásig képes váltani. A közönség televíziós alakításokból is ismerheti, többek között az Andor és az Ann Droid révén.
Az interjúban Hunter saját életének egyik leghosszabb hallgatásáról is beszél. Négy éve hozta nyilvánosságra, hogy 23 éves korában elszenvedett súlyos sérülései nem autóbalesetből, hanem öngyilkossági kísérletből származtak. Eltört a háta, a medencéje és az egyik karja, hónapokig kerekesszékben volt, és kolosztómiás zsákot kellett használnia. Akkoriban a mentális egészségügyi segítségnyújtás még nem volt megfelelően elérhető, ő pedig úgy érezte, bűnözőként kezelik. A történtekről azért beszél nyíltan, hogy a kétségbeeséssel küzdők segítséget kérjenek, és tudják: az öngyilkossági gondolatok nem szégyellnivalók, a válságból vezethet kiút.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔