Ismeretlen részleteket tártak fel a pompeji Cicero-villáról
A 2026-os kutatási szezonban a Villa of Cicero Project és a Pompeji Régészeti Park szakemberei talajradarral, elektromos ellenállás-tomográfiával, magnetometriával és Lidar-technológiával vizsgálták a Porta Ercolano mögött fekvő, ma gyümölcsfákkal és szőlővel borított területet. A falak helyenként mindössze 50 centiméterrel húzódnak a felszín alatt. A mért jelek udvarok, lakóhelyiségek, nyitott terek és oszlopcsarnokok összetett rendszerét rajzolták ki, egy kör alakú nyom pedig egykori szökőkútra utalhat. A nyugati részen további épületek, akár egy új villa maradványai is rejtőzhetnek a Cicero- és a Diomédész-villa között.
A geofizikai adatok nagyrészt igazolták Francesco La Vega 18. század végi alaprajzát, amely két teraszon elhelyezkedő rezidenciát, nagy perisztült és hosszú, fedett kriptoportikuszt mutat. A kutatás a korai Bourbon-kori ásatások módszereit is rekonstruálja a visszatemetett rétegek és a régi térképek összevetésével. A következő szakaszban háromdimenziós digitális modell készül, amely az építészeti elemeket a freskókkal és mozaikokkal együtt jeleníti meg.
A villát 1748 és 1779 között többször feltárták, elsősorban a királyi gyűjtemények gyarapítására. Freskókat választottak le a falakról, a termeket pedig visszatemették. A leletek között menádokat, szatírokat, kentaurokat és puttókat ábrázoló festmények, valamint a nápolyi múzeumban őrzött, utcai zenészeket és egy varázslónő tanácsadását bemutató, Dioszkuridész által szignált mozaikok is szerepelnek. A „Cicero-villa” név hagyományos elnevezés: nincs bizonyíték arra, hogy Marcus Tullius Cicero tulajdona lett volna.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔