Kecskés D. Gusztáv: Az 1956-os magyar menekültválság máig hatóan befolyásolta a nemzetközi rendszert
Kecskés D. Gusztáv történész – aki Scheibner Tamással 2022-ben „Egy világraszóló történet” címmel kézikönyvet állított össze a forradalom utáni menekülthullámról – a 24.hu-nak értékelte az 1956-os magyar menekültválság adatait és jelentőségét. A válság során a világ hatékony megoldásokat keresett a magyarok befogadására, ami máig hatóan formálta a nemzetközi menekültügyi rendszer fejlődését.
A forradalom leverése után mintegy kétszázezer ember, a lakosság 1,5–1,7 százaléka távozott; ebben a nyugati statisztikák és az 1989-ig titkos haz
<truncated 136 bytes>
i Főbiztossága (UNHCR) 1957. április elsejéig 193 805 főt, az osztrák Belügyminisztérium 1959. február elsejéig 180 461 menekültet regisztrált, a Központi Statisztikai Hivatal pedig 151 731, tizenöt évnél idősebb személy rendőri kijelentőlapját dolgozta fel.
A menekültek zöme először Ausztriába – összesítve 185–190 ezren – és Jugoszláviába – csaknem húszezren – került, köztük mintegy tízezer, családja nélkül érkező kiskorúval. Bár a Kádár-kormány amnesztiája nyomán 1957 nyaráig több mint tizenegyezren, később pedig összesen harminc–negyvenezren visszatértek, a többség végleg külföldön maradt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔