Hűtővagonokban műtötték a sebesült katonákat a görög–olasz háborúban
Szaloniki vasútállomásán nyílt meg A frontvonalban: A vasút a görög–olasz háború idején, 1940–1941 című kiállítás, amely október 28-ához, a nemzeti ellenállás napjához (OHI) kapcsolódik, és november végéig látogatható. Az ünnep az 1940-es olasz ultimátum elutasítására emlékezik, amely után Benito Mussolini csapatai megtámadták Görögországot. A tárlat korabeli fényképekkel, dokumentumokkal és vasúti eszközökkel mutatja be, hogyan tartották fenn a hálózatot. Különleges darabja egy 1937-ben Németországban gyártott hajtány, amelyet sínellenőrzésre, karbantartásra és felszerelés-szállításra használtak; a jármű a német megszállás idején, Karja térségében készült fényképen is azonosítható.
Alexandrosz Szikaliasz, a kiállítás művészeti kurátora szerint a fejletlen, többnyire földutas közúthálózat miatt a vasút volt gyakorlatilag az egyetlen szárazföldi eszköz a hadsereg mozgósításához. A szerelvények tartalékosokat, lőszert és élelmiszert vittek a védelmi állásokhoz és az olaszok elleni ellentámadáshoz. 1940 novemberének végéig naponta 84 vonat közlekedett. Jaszon Zorzosz vasúttörténész, a Görög Vasutak múzeumi gyűjteményének munkatársa szerint a személyzet éjjel-nappal dolgozott; a levéltár szerint mintegy 2000 lovat és öszvért is szállítottak. Fontos csomópont volt az észak-görögországi Amíndeo és a közép-görögországi Lárisza.
A sebesültek ellátására romlandó élelmiszerre tervezett hűtővagonokat alakítottak át: szigetelésük miatt a belső hőmérséklet kevésbé ingadozott, így nemcsak szállítani, hanem műteni is lehetett bennük a front felé vagy onnan tartó úton. A kiállítás pályafenntartókat, állomásfőnököket, váltókezelőket, mozdonyvezetőket, fűtőket és karbantartókat is bemutat; a tárgyak között távírók, jelzőlámpák, fűtőlapátok és a pályaveszélyre figyelmeztető vasúti jelzőpetárdák szerepelnek. Az anyag jelentős része a 2019-ben létrehozott Görög Vasutak Történeti Archívumából származik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔