Mérgező vezető irányíthatta a Batavia hajótöröttjeinek lemészárlását
Clive Boddy, az Anglia Ruskin Egyetem kutatója szerint a Batavia 1629-es hajótörése után kialakult rémuralmat olyan vezető irányította, akinek viselkedése jól megfelel a modern destruktív, „mérgező” vezetők pszichológiai profiljának. A Holland Kelet-indiai Társaság hajója Nyugat-Ausztrália partjainál zátonyra futott, mintegy kétszáz utas és tengerész pedig a közeli lakatlan szigetekre menekült. A legmagasabb rangú túlélő tisztviselő, Jeronimus Cornelisz gyorsan magához ragadta az irányítást.
Cornelisz a mentés megszervezése helyett erőszakra épülő hatalmi rendszert alakított ki, amely mintegy száz férfi, nő és gyermek meggyilkolásához vezetett. A vérengzést az élelmiszer- és ivóvízkészletek szűkösségével indokolta, célja azonban valójában a riválisok eltávolítása és saját hatalmának megszilárdítása volt. Szövetségeseitől személyes hűséget követelt, az ellenszegülőket megbüntette, az embereket egymás ellen fordította, és a félelem fenntartásával biztosította uralmát.
A történet másik csoportja eltérő vezetési mintát mutatott. Cornelisz katonákat küldött egy szomszédos szigetre Wiebbe Hayes vezetésével, abban bízva, hogy ott szomjan halnak. Hayes azonban együttműködésre és fegyelemre támaszkodott: emberei két édesvízforrást találtak, valamint madarakra, wallabikra és fókákra vadásztak. Veszteség nélkül várták meg a felmentő hajót, miközben Cornelisz táborában folytatódtak a kivégzések. A mintegy három hónap után visszatérő Francisco Pelsaert leverte a lázadókat; Corneliszt és főbb bűntársait elítélték és kivégezték. Boddy tanulmánya szerint az eset a modern értelemben vett vállalati pszichopátia korai, dokumentált példája.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔