Han Kang lírai prózája egy kétórás élet hiányát járja körül
Han Kang magyarul frissen megjelent, eredetileg 2016-ban kiadott kötete, A fehér könyv nem hagyományos regény, hanem töredékes, lírai prózamontázs. A rövid, sokszor versszerű fejezetek egyetlen mélyen személyes veszteség köré rendeződnek: az elbeszélő kétórás korában meghalt nővére emléke és az utána maradt, soha be nem tölthető hiány köré. A nővért nem ismerhette, mégis úgy érzi, saját élete szorosan összefügg a halálával, hiszen ha a csecsemő életben marad, talán ő maga sem születik meg.
A könyv varsói jelenetei ezt a személyes történetet egy városi emlékezettel kapcsolják össze. A második világháborúban elpusztított, majd újjáépített Varsó úgy őrzi a régi város nyomait, ahogyan a későbbi élet is magában hordozza a korábbi veszteséget. A fehér szín a koreai hagyományban a gyászhoz kötődik, ezért a kötet újra és újra fehér tárgyakat és jelenségeket idéz fel: anyatejet, ködöt, sót, havat, jeget, rizst és holdat. Ezek egyszerre jelképezik a gyászt, az ártatlanságot, a törékenységet és az emlékezést. A kritika szerint Han Kang prózája éppen töredékességével és visszafogott szépségével képes megrendítően beszélni arról, hogyan alakítja az életet az, ami már nincs jelen.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔