Gauguin-tárlat nyílt a Szépművészeti Múzeumban 150 művel
Mától látható a Szépművészeti Múzeumban a tőzsdeügynökből festővé lett Paul Gauguin munkáiból összeállított tárlat: összesen 150 alkotás, ebből 80 magától a művésztől származik. Gauguin 1876-ban állította ki először egyik festményét a hivatalos párizsi Szalonban, 1879-től az impresszionisták kiállításain is szerepelt. Korai képein még a természet, a fény és a szabadabb ecsetkezelés hatása érvényesül, de fokozatosan eltávolodott ettől.
Az 1882-es párizsi tőzsdeválság után elvesztette biztos megélhetését, családja anyagi helyzete megromlott. Feleségével és gyermekeivel egy ideig Dániában élt, házasságuk megromlott, ő Franciaországba tért vissza. Az 1880-as évek második felében többször Bretagne-ba, Pont-Aven környékére utazott, ahol a látvány helyett a belső jelentést keresték. Ekkor alakult ki jellegzetes világa: erőteljes körvonalak, nagy, egységes színfelületek, egyszerűsített formák, a színek önálló érzelmi és jelképes szerepe. Ennek ismert példája az 1888-as Látomás a prédikáció után, breton asszonyok vallásos látomásával. A breton nyelv, a Brezhoneg ma mintegy 365 ezer ember számára érthető, közülük 240 ezren beszélik folyékonyan. Gauguin ekkor került szorosabb kapcsolatba Émile Bernard-ral; közös törekvéseik a szintetizmushoz járultak hozzá, amely a látványt, az emlékezetet és a képzeletet egyesítette.
1888 őszén Vincent van Gogh-gal dolgozott együtt a dél-franciaországi Arles-ban. Van Gogh a természet közvetlen megfigyeléséből indult ki, Gauguin az emlékezetnek és a képzeletnek nagyobb szerepet adott. Decemberben Van Gogh egy lelki válság során megcsonkította a fülét; a részletek máig vitatottak, Gauguin nem sokkal később elhagyta Arles-t. 1891-ben Tahitire utazott, 1893-ban hazatért, két év múlva ismét Tahitire költözött, 1901-től a Marquesas-szigeteken, Hiva Oán élt. Polinéziai művészete ma viták tárgya: gyarmati környezetben élt, a helyi kultúrát gyakran saját elképzelései szerint ábrázolta, a fiatal polinéziai lányokkal folytatott kapcsolatai pedig a művészettörténeti és erkölcsi viták részei. A tárlat egyik kiemelkedő darabja az 1896-os Fiatal lány arcképe, Vaïte (Jeanne) Goupil, amelyet a koppenhágai Ordrupgaard Múzeumból kölcsönöztek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔