MI segítségével tették kereshetővé a brit tengeri kereskedelem múltját
A Southamptoni Egyetem kutatói több évszázad kézzel írott kikötői nyilvántartásait digitalizálták, majd mesterséges intelligenciával elemezték. A GeoData Intézet Jason Sadler professzor vezetésével olyan szoftvert használt, amely felismerte az egyes kikötői tisztviselők eltérő kézírását, valamint az évtizedek során változó helyesírást. Az így létrehozott adatbázisból szabadon böngészhető interaktív térkép készült a 16. század végétől a 18. század közepéig formálódó brit tengeri kereskedelemről.
A rendszer több mint 3000 brit és külföldi kikötőt azonosított, köztük 1000-nél is több brit part menti és belvízi helyszínt. Az adatok alapján Európa a gyarmati terjeszkedés mellett is Anglia legfontosabb tengerentúli kereskedelmi partnere maradt: 1696–1697-ben az európai piacok adták a rögzített angol külkereskedelmi érték mintegy 80 százalékát. A legfontosabb kapcsolatok között Franciaország 157, Hollandia 68, India pedig 59 tengeri helyszínnel szerepelt.
A belföldi forgalomban Délnyugat-Anglia vezetett 426 regisztrált hellyel. A vámnyilvántartásokban a szén több mint 100 ezer rakománytételben fordult elő, ezt a maláta, a búza, a vas, a gyapjú és a bor követte. 1696-ban és 1697-ben több mint félmillió állatbőr érkezett a szigetországba, a lajstromok pedig olyan különleges árukat is megőriztek, mint a kínai gyermekjátékok, a juhbél és a velencei teriak. John McAleer történész szerint az adatbázis számszerűen is megmutatja, hogy a brit világhatalom alapját a sűrű európai és part menti kereskedelmi hálózatok teremtették meg.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔