Ősi DNS-minták rajzolják át a germán és kelta nyelvek eredettörténetét
Két, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány több mint 4500 ősi európai ember DNS-ét vizsgálta, köztük több mint 700 újonnan szekvenált egyénét. A kutatás az indoeurópai nyelvek, ezen belül a germán és a kelta nyelvek elterjedésének eddigi elméleteit tesztelte. Az elemzés szerint a germán nyelvek elődje nem feltétlenül az első, mintegy 4800 éve Skandináviába érkező sztyeppei népességgel jutott el északra.
A genetikai adatok egy eddig ismeretlen, szintén sztyeppei eredetű csoport jelenlétét mutatják Kelet-Skandináviában nagyjából 4000 évvel ezelőtt. Ez a népesség Skandinávia jelentős részén elterjedt, azon a térségen is, ahol később az ősgermán nyelvet beszélhették, leszármazottai pedig számos későbbi germán nyelvű népességben kimutathatók. Így elképzelhető, hogy a germán nyelvek elődjét mintegy 800 évvel később hozta magával, mint korábban gondolták. A kutatás későbbi visszavándorlást is azonosított Észak-Németország és Dél-Jütland felől Dánia, illetve Dél-Svédország irányába, ami az óészaki nyelv kialakulásának időszakára esett.
A kelta nyelvek esetében a DNS-adatok inkább a közép-európai eredetet támasztják alá. Az urnamezős kultúrához köthető népesség 3200–2800 éve nyugat felé, Franciaországba, Britanniába, majd Északkelet-Spanyolországba terjedt. Egy korábbi, Délnyugat-Európából Britanniába irányuló vándorlás ugyanakkor az atlanti eredet lehetőségét sem zárja ki. Az ősi DNS önmagában nem árulja el, ki milyen nyelven beszélt, de a genetikai, régészeti és nyelvészeti adatok összevetése pontosíthatja az eredettörténetet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔