Öt természetes vegyületet teszteltek rákos sejteken: egy emelkedett ki
A Wroclawi Orvostudományi Egyetem és a Wroclawi Egyetem kutatói öt, növényi eredetű vegyületet – kurkumint, berberint, biochanin A-t, cucurbitacin E-t és CAPE-et (kávésav-fenetilészter, a propolisz egyik komponense) – hasonlítottak össze rákos, pontosabban fibroszarkóma sejteken és egészséges izomsejteken. A vizsgálat egyik fókusza az NF-κB jelátviteli út volt, amely kulcsszerepet játszik a gyulladás, az anyagcsere, a sejttúlélés és a sejtes öregedés szabályozásában; Julita Kulbacka professzor szerint ez olyan, mint egy „központi kapcsoló”, amely a sejt stresszjeleit integrálva dönti el, hogy a sejt gyulladásos választ indít, a túlélésért küzd, vagy átállítja az anyagcseréjét. A rákos sejtekben rendkívül magas az NF-κB-aktivitás, ami segíti őket a túlélésben, ám az útvonal egészséges sejtekben is fontos, ezért az ideális megközelítés nem a teljes kikapcsolása, hanem kontrollált, szelektív befolyásolása.
Mind az öt vegyület zavarta a mitokondriumok működését, így nehezítve az energiatermelést. Ez különösen érzékenyen érintette a fibroszarkóma sejteket: az ATP-szintjük 83–92 százalékkal zuhant, míg az egészséges izomsejteké „csak” 23–73 százalékkal – ami arra utal, hogy a rákos sejtek különösen sérülékenyek az energiatermelés zavarára. A vegyületek a mitofágiát, azaz a sérült mitokondriumok eltávolításának folyamatát is megváltoztatták: a berberin, a cucurbitacin E és a CAPE fokozta a PINK1/PARKIN-függő mitofágiát, ami a kutatók szerint nem védekező, hanem a sejtet túlterhelő, azt sejtes öregedésbe és halálba kényszerítő válasz. Mind az öt szer a sejtes öregedés (szenesszcencia) jeleit váltotta ki a rákos sejtekben, amelyek így élve ugyan maradnak, de véglegesen elveszítik osztódóképességüket: itt a kurkumin volt a legerősebb, az öregedő rákos sejtek arányát nagyjából 16,5 százalékról több mint 75 százalékra növelve, míg a többi vegyület is 66 százalék fölé vitte az arányt; az egészséges izomsejtek gyengébben reagáltak, ami bizonyos szelektivitást mutat. Sejtvizsgálatokban a kurkumin és a CAPE bizonyult a leginkább szelektívnek a rákos sejtekkel szemben, a kurkumin pedig a legerősebb rákellenes hatást a viszonylag kedvező biztonsági profillal ötvözte; a berberin is jól tolerálható volt, bár egészséges izomsejtekben a mitokondriális hatásait még alaposabban tanulmányozni kell. A biztonság korai felmérésére a kutatók viaszmoly (Galleria mellonella) lárva modellt is használtak: itt a kurkumin és a berberin viselkedtek a legjobban, a CAPE és a cucurbitacin E magasabb mortalitással járt, a biochanin A pedig a legtoxikusabb volt. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a gyógyszerfejlesztésben a rákellenes aktivitás önmagában nem elég: egy szer akkor is rossz jelölt lehet, ha túl sok kárt okoz a szervezet más részeiben. Az eredmények egyelőre nem jelentik azt, hogy a kurkumin, a berberin vagy a többi vegyület jelenleg kezelni tudná a szarkómákat – a kísérletek állati sejtvonalakon és egy egyszerű gerinctelen toxicitási modellen alapultak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔