Évente 70 ezer kollégiumi kérelmet utasítanak el, miközben 120 ezer budapesti lakás üres
A GKI Gazdaságkutató szerint a Wekerle Sándor lakásépítési program olyan lakhatási problémára reagál, amely már a területi és társadalmi mobilitást is akadályozza. Magyarországon a lakosság 77 százaléka tehermentes saját lakásban él, további 13 százalék jelzáloghitellel terhelt ingatlanban lakik, miközben a piaci bérlők aránya mindössze 4, a támogatott bérlőké 6 százalék. A lakáspolitika eddig főként a tulajdonszerzést támogatta, így az első lakásra vágyóknak a befektetési célú vásárlókkal kellett versenyezniük.
A lakásárak emelkedése tovább nehezítette a helyzetet: 2025 végén egy átlagos lakás megvásárlásához 7,1 évnyi átlagos nettó fizetés kellett, szemben a 2019-es 6,3 évvel. Eközben az önkormányzati bérlakásállomány 99 ezerre csökkent. Mintegy 78 ezer lakásnak volt érvényes kiutalással rendelkező lakója, 5,5 ezerben jogcím nélküli lakók éltek, 6,9 ezer ingatlan lakhatatlan volt, további 7,9 ezer pedig más okból állt üresen.
A bérlakásokhoz való hozzáférést az alacsony kínálat mellett a szerződések és a földrajzi koncentráció is korlátozza. Az önkormányzati lakások 43 százalékát szociális, 30 százalékát költségelvű, 22 százalékát piaci alapon utalták ki, Budapesten pedig a piaci és önkormányzati lakbérek között 2025-ben 3,6–7,7-szeres különbség alakult ki. A fővárosban a piaci bérleti díj átlagosan 5200 forint volt négyzetméterenként, az önkormányzati lakbér 780 forint. A hazai bérlakáspiac 55–60 százaléka Budapestre, a nagy egyetemi és gazdasági központokkal együtt pedig 85–90 százaléka néhány városra koncentrálódik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔