Késő bronzkori kincslelet a mezőkeresztesi csatatér feltárásánál
A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének szakemberei a mezőkeresztesi csatatér feltárásánál ritka, több mint háromezer éves késő bronzkori kincsleletet hoztak napvilágra. Az immár tíz éve zajló Mezőkeresztesi csatatérkutatás civil összefogással több mint száz négyzetkilométeren végez műszeres leletfelderítést; elsődleges célja a tizenötéves háború legnagyobb ütközetének szisztematikus vizsgálata, de a terepbejárások más korszakok emlékét is gyakran regisztrálják.
A legutóbbi alkalommal Vágó Zoltán régészeti önkéntes fémkeresője jelzett anomáliát. A helyszíni munkát Bakos Gábor régész, a projekt vezetője, valamint Gömöri András, a Miskolci Egyetem geográfusa és a lelőhely felfedezője irányította. A Kr. e. 13. és 11. század közé keltezhető leletegyüttesben egy nagyméretű bronzcsésze rejtett tordírozott, csavart díszítésű karspirálokat. A terepen először két kartekercset azonosítottak, a finombontáskor egy harmadik ékszer is előkerült. A kincs mintegy 2500 évvel az oszmánok és a keresztény seregek 1596-os, októberi mezőkeresztesi összecsapása előtt került a földbe.
A régészek a leletegyüttest in situ, eredeti környezetével emelték ki. A múzeumi mikrofeltárást Dr. Tarbay János Gábor és Gömöri András végezte, a háromdimenziós dokumentációt Bakos Gábor készítette. Az edényből kiemelt földmintákat makro- és mikrobotanikai, valamint pollenanalitikai vizsgálatoknak vetik alá, a biomarkereket pedig pirolízis-gázkromatográfia-tömegspektrometriával elemzik, hogy kiderüljön, milyen növényi vagy állati anyagokat tároltak a bronzedényben a deponálás előtt. A korszak a Kárpát-medence fémműves virágkora volt; a borsodi régióban most először nyílt mód egy ilyen bronzdepó minden részletre kiterjedő, modern mikrofeltárására.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔