Michael Gambon életrajza a kiváló színész megtévesztéseit is feltárja
Michael Gambon pályája egy vakmerő blöffel kezdődött: a délkelet-londoni külvárosból származó fiatal szerszámkészítő kitalált színházi tapasztalatokat írt az önéletrajzába, amikor munkára jelentkezett a dublini Gate színháznál. A megtévesztés sikerült, 1962-ben pedig az Othello Második nemeseként debütált. Egy évvel később Laurence Olivier szerződtette az újonnan létrehozott National Theatre társulatához.
Gambon később is gyakran mondott magáról képtelen történeteket: állítása szerint dolgozott a Royal Balletnél és nukleáris fizikusként is, valamint James Bond szerepére is meghallgatták. Más hazugságai egyszerű tréfák voltak, megint másokkal pedig kellemetlen helyzeteket próbált elkerülni. Jasper Rees életrajza ezt a személyiséget és a mögötte rejlő önvédelmi mechanizmusokat vizsgálja. A szerző Gambont 2023-as halála előtt többször interjúvolta, és több mint száz új beszélgetésre, színházi archívumokra, valamint Gambon feleségének, Anne-nek az anyagaira támaszkodott.
A könyv kitér a színész összetett magánéletére is: 61 évig volt házas, miközben Lyn Haill-lal és Philippa Harttal is kapcsolatban állt; Harttól két fia született. Gambon 1998-ban kapott lovagi címet. Pályája kezdetén főként kisebb szerepeket kapott, majd 1978-as visszatérése a National Theatre-be, a Pinter-féle Betrayal és a Galileo élete hozta el számára az áttörést. Az 1986-os The Singing Detective országosan ismertté tette, később pedig a Harry Potter-filmek közönsége is megismerte. Rees szerint ez minden eddiginél teljesebb életrajz, de Gambon történeteiben továbbra is maradhattak felderítetlen félrevezetések.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔