Tíz perc döntött a családtag befogadásáról
Angliában és Walesben több mint 141 ezer gyermeket nevelnek rokonok vagy családi barátok azért, hogy megóvják őket az állami gondozásba vagy nevelőszülőkhöz kerüléstől. Bár kétszer annyi kiskorú kerül ilyen rokoni gondozásba (kinship care), mint hivatásos nevelőszülőkhöz, az intézmény nagyrészt informális maradt, így a befogadó családok jóval kevesebb jogi, gyakorlati és anyagi támogatást kapnak az államtól, mint az örökbefogadók.
A Kinship nevű jótékonysági szervezet friss felmérése rávilágított, hogy a hozzátartozókra rendkívüli döntési kényszer nehezedik: tízből négy gondozónak kevesebb mint egy órája volt mérlegelni a helyzetet, míg egyötödüknek 24 óránál is kevesebb idő jutott. Egy leedsi nagyszülőpárnak, a 65 éves Alannek és Julie-nak például mindössze tíz percet adott a szociális szolgálat arra, hogy elvállalja súlyosan fogyatékos, tíz hónapos unokájuk gondozását, mielőtt végleg elvették volna a családtól.
Hasonlóan váratlan helyzetbe került az iskolaigazgatóként dolgozó Clive is, akinek néhány óra leforgása alatt kellett magához vennie hathetes unokahúgát, Savannah-t, akinek mára a törvényes gyámja lett. Bár az érintettek a nehézségek ellenére ragaszkodnak a döntésükhöz, a hirtelen jött szerepvállalás rendszerint komoly kimerültséggel, anyagi bizonytalansággal és a korábbi karrier feladásával jár.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔