Elnéptelenedés vagy munkanélküliség vár a vasútjukat vesztett kistelepülésekre
A magyar állam 2006 és 2009 között – a GDP 9,3 százalékára rúgó költségvetési hiány miatti megszorítások idején – 259 állomáson állította le a személyszállítást. A Defacto kutatói 101 olyan 250–5000 fős kistelepülés 2001 és 2019 közötti helyzetét vizsgálták, ahol az állomás maximum 2,5 kilométerre volt a faluközponttól. Bár az összesített átlagok nem mutattak kiugró visszaesést, a települések gazdasági kapcsolatai szerinti vizsgálat maradandó, negatív következményeket tárt fel.
A gazdasági centrumok vonzáskörzetében a vasút bezárását követően a tartós munkanélküliség átlagosan 0,9 százalékponttal emelkedett a vonattal továbbra is ellátott településekhez képest. Ez súlyos ugrás, hiszen a korábbi alig 2 százalékos munkanélküliséget csaknem másfélszeresére növelte, jelezve, hogy a helyettesítő buszjáratok nem tudták megfelelően biztosítani a városi munkahelyek elérését.
A távoli, elszigetelt falvakban viszont nem a munkanélküliségi ráta ugrott meg, hanem a munkaképes lakosság fogyott el: számuk 3,1–3,3 százalékkal maradt el a vasutat megőrző falvakétól. Mivel a belföldi migrációban e lakosoknak nem volt nyomuk, a folyamat a nyugat-európai kivándorlás felgyorsulását jelzi, ami tartós demográfiai és adóbevételi veszteséget okoz.