Mesterséges intelligenciáról szóló novellát közölt Dragomán György a Telexen
Dragomán György az algoritmusok és a mesterséges intelligencia uralta világ dilemmáit járja körül a Telexen közölt novellájában. A fiktív történet elbeszélője a munkaállomása előtt ülve próbálja megfogalmazni az algoritmusok kultúrára gyakorolt hatását, ám a digitális tér folyamatosan eltereli a figyelmét. Felidézi, hogyan itatta egykor a Kazinczy utcában mentaszörpös „fény” koktélokkal a Yahoo Search indiai rangsorolási szakemberét, miközben a képernyőn szimultán ingerek kötik le: az amerikai elnök mondataira tett fogadási szorzók, indonéz nyelvtanulás helyett jelentkező jógaoktatók a társkeresőn, valamint végtelenített barkácsvideók.
A digitális zajban elvesző főhőst váratlanul mély, fizikai sötétség borítja el, és azt hiszi, megkötözve elrabolták a munkahelyéről. A fojtogató csendből azonban egy recsegő gramofonhang szólal meg, emlékeztetve arra, hogy sehová sem mozdult a gépe elől. Az általa írt „vájbkód”, amellyel a virtuális gépen próbált elrejtőzni a felettese és a munkaerő-hatékonyságot monitorozó ágensek elől, valójában nem nyújtott védelmet. Dragomán szürreális írása a teljes munkahelyi megfigyeltség, az elidegenedés és a digitális függőség nyomasztó valóságát ábrázolja.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔