A szibériai szkíták legalább háromezer éve fogyasztották tudatmódosító céllal a kannabiszt
Szibériában, egy mintegy 2800 éves szkíta temetkezési helyen azonosították a kannabisz tudatmódosító célú használatának eddigi legrégebbi ismert bizonyítékát. A kutatók a sírmellékletek között kannabiszmagokat találtak, az eltemetettek hajában pedig a növény fogyasztására utaló kémiai nyomokat. A lelőhely egy körülbelül 140 méter átmérőjű, monumentális sírépítmény: vörösfenyőgerendákból és agyagból készült, több ezer tonna kő borítja, és a dél-szibériai szkíta társadalom magas rangú tagjainak nyughelye lehetett.
Több mint 1400 kannabiszmagot tártak fel, amelyek a vizsgálatok szerint az i. e. 8. század elejéről származnak. A haj kémiai elemzése a THC jelenlétére utaló vegyületeket mutatott ki. Gino Caspari, a tanulmány első szerzője a Reutersnek elmondta: a szervezet a THC-t és a CBD-t is beépíti a hajba, a hajból önmagában nem állapítható meg a fogyasztás módja, a régió későbbi bizonyítékai alapján azonban valószínű, hogy a füstjét belélegezték. A kannabiszt évezredek óta hasznosítják rostjai miatt is, a tudatmódosító használat nyomait azonban ritkán őrzik meg a lebomló növényi maradványok és a haj; ezért számít ritkának a kettős lelet.
A sírban különleges aranytárgyak is voltak. A halom felszínén feltehetően állatáldozatokat mutattak be: több tucat lovat, és valószínűleg embereket is megölhettek, a tetemeket karókra erősítve lovasmenetet utánozva. Erről i. e. 5. századi munkájában Hérodotosz is írt; a maradványok arra utalnak, hogy a szkítákról szóló leírásainak legalább egy része nem kitaláció.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔