A Földszint súlyos családi válságot állít a középpontba
Reisz Gábor negyedik nagyjátékfilmje, a Földszint egy szokatlanul egyszerű helyzetből bont ki társadalmi allegóriát: egy szekrény mögé ejtett telefon miatt egy egész társasház élete felborul. A konfliktus középpontjában a közös képviselő áll, akit a film sztereotipikus, újgazdag, kiváltságos és mások fölött állónak gondoló figuraként ábrázol. A történet így nem pusztán egy ház lakóinak magánéleti válságáról szól, hanem arról is, hogyan működik a hatalom és a kiszolgáltatottság a hétköznapokban.
A kritika szerint Reisz ezúttal is banálisnak tűnő élethelyzetekből épít fel mindenki számára ismerős, mégis nehezen kimondható igazságokat. A film nem olyan közvetlenül politikus, mint a Magyarázat mindenre, amelyben Orbán és a Fidesz is explicit módon megjelent a történetet mozgató tényezőként, a közéleti utalások azonban most is világosan felismerhetők. A Földszint azt a társadalmi betegséget vizsgálja, amely nem egyetlen kormányzathoz vagy politikai korszakhoz kötődik, ezért egy esetleges kormányváltással sem tűnne el automatikusan. A társasház képe könnyen érthető tükörré válik, amelyben a néző saját környezetének viszonyaira ismerhet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔