Kálmán Peregrin Szent Ferenc halálának 800. évfordulójáról írt
Kálmán Peregrin OFM, a pesti ferences templom igazgatója és a helyi közösség elöljárója Szent Ferenc halálának 800. évfordulója kapcsán személyes élményből kiindulva mutatja be az assisi szent lelkiségének egyik legfontosabb vonását. San Damiano templomában, ahol Ferenc a Megfeszítetthez szólt, a szerző egy lelkigyakorlat során maga is helyet foglalhatott azon a zsolozsmapadon, amelyet évszázadokon át használtak a szerzetesek. Ezt úgy élte meg, mintha fizikailag is bekapcsolódna abba a közösségi történetbe, amely Ferenc munkájával kezdődött és ma is folytatódik.
Az írás szerint Ferenc spiritualitásának középpontjában a mennyei világgal, Krisztussal, a Szentháromsággal és a szentek közösségével való bensőséges kapcsolat áll. Ebből fakad az a szemlélet is, amely a földi embert nem idegenként, hanem Isten családjának tagjaként látja. A szerző ferences idézetekkel és egy hétköznapi találkozás történetével érzékelteti, hogy ez az összetartozás nem elvont tanítás, hanem az emberi kapcsolatokban is felismerhető tapasztalat.
Kálmán Peregrin hangsúlyozza, hogy Szent Ferenc regulája a missziót kötelezettségként fogalmazza meg. A ferencesek ezért nem a világtól elzárkózva, hanem az emberek mindennapjaiban és kapcsolataiban kívánják jelenvalóvá tenni hitüket. Kolostoraik és templomaik a városok szívében kaptak helyet, nyitott kapuval az utca felé. Ez kapcsolódik a ferencesek magyar „barát” elnevezéséhez és Bálint Sándor gondolatához is, amely szerint Európa a ferencesek által vált igazán kereszténnyé.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔