A Ply távoli jövőképe háttérbe szorítja az emberi drámát
Hernan Diaz új regénye, a Ply egy hanyatló, távoli jövőbeli metropoliszban játszódó spekulatív történet. Bár a pontos időpont és helyszín nem derül ki, a részletek alapján a város New York jövőbeli változata lehet, több évszázaddal a jelen után. A társadalmi összeomlást és különböző megrázkódtatásokat követően a korábban virágzó település elnéptelenedett, épületeit benőtte a természet, utcáin hiúzok és szarvasok kóborolnak.
A városon kívül fejlettebb technológiai világ működik, miközben a helyiek újrahasznosított tárgyakkal, élelemmel és élénkítőszerekkel kereskednek. A névtelen elbeszélő úgynevezett „pincher”: illegálisan áramot lop a hálózatból, majd azt a város független zenei színterének értékesíti. Gyerekkorát egy használt könyvesboltban töltötte, édesanyjától pedig a hibás tárgyak javítását és újrahasznosítását tanulta.
Élete akkor változik meg, amikor egy Pola nevű tudós felfigyel a technikai képességeire. Pola egy olyan részecskegyorsítón dolgozik, amely állítása szerint a téridő szerkezetét is átformálhatná. A regény második fele ennek a gépezetnek a beindításához szükséges hatalmas energiamennyiség megszerzésére épülő, bonyolult rablástörténetté válik. A Guardian kritikája szerint azonban Diaz nagy filozófiai kérdései, hosszú magyarázatai és részletes világépítése gyakran elnyomják a szereplők személyes drámáját. A könyv így ambiciózus jövőképet kínál, de emberi szinten kevésbé bizonyul meggyőzőnek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔