Sűrítéssel és intézményi bérlakásokkal enyhítenék a lakhatási válságot
Az Országos Urbanisztikai Konferencia lakhatási kerekasztalán elhangzottak szerint Magyarországon mintegy 3 millió embert, vagyis a háztartások körülbelül egyharmadát érinti a lakhatási szegénység. Budapesten több százezer ember kerül közvetlenül nehéz helyzetbe a magas árak, a szűk kínálat és a megfizethető lakástípusok hiánya miatt. A szakértők szerint ez már nem csupán szociális, hanem gazdasági versenyképességi kérdés is: a növekedési zónákban elérhető lakhatás nélkül a városi infrastruktúrát működtető közalkalmazottak gyakran napi többórás ingázásra kényszerülnek.
Jelinek Csaba városszociológus szerint a rendszerváltás óta az állami támogatások csaknem 90 százaléka a magántulajdon megszerzését és a tehetősebb középrétegeket segítette. Eközben a pályakezdők, az energiaszegénységben élő idősek és az egyszülős háztartások közül sokan kiszorultak a biztonságos lakhatásból. A magánbérleti szektor szabályozatlansága tovább növeli a bérlők kiszolgáltatottságát. Az új építésű lakások aránya a tranzakciókon belül a legjobb években is csak 6–6,5 százalék volt, jelenleg pedig körülbelül 3 százalék.
A résztvevők szerint a kínálatot nem feltétlenül új zöldterületek beépítésével, hanem a meglévő városszerkezet sűrítésével, foghíjak beépítésével és barnamezős területek fejlesztésével kellene bővíteni. Kiss Ákos a lakásonként előírt parkolóhelyet is drágító tényezőnek nevezte, miközben a mélygarázsok gyakran üresen maradnak. Intézményi bérlakásokkal, energiaközösségekkel, közösségi terekkel és rugalmasabb szabályozással olyan városrészek jöhetnének létre, amelyek nemcsak lakásokat, hanem élhetőbb környezetet is kínálnak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔