A világűrbe telepített adatközpontokkal oldanák meg az AI-szerverek hűtési problémáit
A nagy nyelvi modellek hatalmas áram- és hűtővízigénye miatt egyre több vállalat vizsgálja a mesterségesintelligencia-szerverek világűrbe telepítését. A terület éllovasa, a 2024-ben indult amerikai Starcloud értékelése elérte a 2,3 milliárd dollárt, miután a dél-koreai Dunamu & Partners csatlakozásával 450 millió dollárra emelkedett a bevont tőkéje. A cég – amely az Nvidia és a Cisco Investments támogatását is élvezi – távlati célként 88 ezer napenergiával hajtott műholdat és 20 gigawatt összkapacitást tervez, tavaly novemberben pedig a Starcloud–1 fedélzetén már sikeresen futtatott MI-modellt egy Nvidia H100 chippel.
Az űrbeli működés előnye a légköri veszteség nélküli napenergia, ám a szerverek hűtése komoly akadály. Levegő híján a hőt radiátorokon keresztül kell a világűrbe sugározni: a Boston Consulting Group számításai szerint egy 100 kilowattos műholdhoz mintegy 400 négyzetméteres radiátorfelület szükséges, ami jelentős tömeg- és költségnövekedést jelent a felbocsátáskor. Ezt tetézi a sugárzás elleni védelem és a meghibásodott alkatrészek helyszíni javításának lehetetlensége.
A technológia iránt más szereplők is érdeklődnek: a Google Project Suncatcher kísérleti műholdja négy TPU-processzorral vizsgálja a terhelést, Elon Musk StarMind projektje akár 250 kilowattos eszközökkel és Starlink lézerkapcsolattal számol, míg az amerikai Redwire és a bolgár EnduroSat európai űrbeli adatközpontok megvalósítását elemzi.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔