1956-ról és a holokauszt utáni félelemről szólt egy könyvbemutató
Nagy érdeklődés mellett mutatták be 2026. október 28-án Eörsi László 1956 és az antiszemitizmus című kötetét a budapesti FUGA-ban. A Raoul Wallenberg Egyesület kiadásában, a Wallenberg Füzetek huszonharmadik részeként megjelent munka a forradalom idején történt antiszemita megnyilvánulásokat és atrocitásokat vizsgálja. A rendezvényt Sebes József, az egyesület elnöke nyitotta meg; a bemutatót Eörsi kitüntetése miatt kellett elhalasztani. A történész október 21-én vette át a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét az 1956-os forradalom kutatásáért, különösen Király Béla életútját feldolgozó nagymonográfiájáért. Beszélgetőtársa Kovács András, a CEU professzora volt, aki szerint 1956-nak több története létezik, objektív történelem nincs, de a forrásokra épülő, vitatható szakmai érvelés igen. Eörsi 142 esetet ismertet, közülük 106-nál vannak dokumentumok; a kutatás jelentős részben a forradalom leverése utáni periratokra, tanúvallomásokra és igazságügyi iratokra támaszkodik. Kovács a személyes visszaemlékezések és a dokumentumok eltérését, valamint a politikailag befolyásolt Kádár-kori eljárások hitelességét firtatta. Eörsi szerint a nyomozati anyagok általában tárgyszerűek, a nyilvánosságnak szánt propaganda viszont gyakran távol állt az igazságtól; a rendszer kezdetben 1919 utáni fehérterrorral próbálta összemosni 1956-ot. Több, korábban antiszemita indítékúnak tartott ügy – köztük a miskolci és hajdúnánási lincselések – szerinte elsősorban az államvédelmi szervekkel szembeni gyűlöletből fakadt. Kovács felvetette, hogy a hatalom később visszafoghatta az antiszemita cselekmények hangsúlyozását, nehogy a forradalmat zsidóként azonosított kommunista vezetők elleni akcióként értelmezzék; ezt nem saját álláspontjaként adta elő. Eörsi szerint ennek nincs történeti alapja: a zsidóság jelentős része részt vett a forradalomban, fegyveres csoportokban is voltak zsidó származású vezetők. A bíróságok gyakorlata nem volt egységes: volt, ahol izgatás miatt jártak el, máshol nem kapott hangsúlyt a beszéd. Semmilyen antiszemita program vagy ilyen céllal alakult társadalmi szervezet nem volt. A rendezvényen megrázó 1956-os történetek is elhangzottak; a holokauszt után újra rettegtek, az egyik idézett kérdés: „Ha újra elvisznek minket, vigyáztok a lányunkra?”
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔