Egereknél tartós társas viselkedési zavarokat okozott a korai fájdalom
Egy egereken végzett kutatás szerint a korai életszakaszban átélt gyulladásos fájdalom felnőttkorig fennmaradó társas viselkedési zavarokat okozhat. A vizsgálatban a kutatók tíznapos egerek egyik hátsó mancsába olyan anyagot fecskendeztek, amely fájdalmas gyulladást váltott ki, míg a kontrollcsoport sóoldatot kapott. Felnőttkorra az állatok hő- és nyomásérzékenysége visszatért a normális szintre, társas viselkedésük azonban nem állt helyre.
A fájdalomnak kitett egerek nem részesítették előnyben azt a kamrát, amelyben egy ismeretlen egér volt, szemben az üres ketrecet tartalmazó kamrával. A jelenség hímeknél és nőstényeknél egyaránt megjelent, legalább 16 hetes korig fennmaradt, és csak akkor alakult ki, ha a fájdalmas beavatkozásra legfeljebb 12 napos korban került sor. Az állatok érdeklődtek az újonnan bemutatott egerek iránt, és nem mutattak fokozott szorongásszerű viselkedést, ezért a szerzők szerint inkább a társas motiváció csökkenéséről lehetett szó, nem általános szorongásról vagy memóriazavarról.
A kutatók az elülső cinguláris kérget vizsgálták, amely a társas információk feldolgozásában és a fájdalom kellemetlen érzelmi oldalában is szerepet játszik. A fájdalomnak kitett egereknél társas közeledéskor kevésbé aktiválódtak a serkentő idegsejtek, miközben a gátló sejtek aktivitásának csökkenése is kisebb volt. Így felborult a két sejttípus egyensúlya. Optogenetikai és kemogenetikai módszerekkel a serkentő sejtek aktiválása vagy a gátló sejtek csendesítése megszüntette a társas deficitet. Ugyanezt a hatást mélyagyi stimulációval is elérték, ami a Translational Psychiatry folyóiratban közölt eredmények szerint lehetséges terápiás irányt jelezhet, bár az állatkísérlet közvetlen emberi alkalmazást nem igazol.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔