1956 előzményei: a vas és acél országát ígérve forgatta fel a kommunista párt a magyar társadalmat
Az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából az ELTE történészprofesszora háromrészes cikksorozatban mutatja be, miként forgatta fel a Rákosi-rendszer a magyar társadalmat az 1950. január 2-án indult első ötéves tervvel. A kommunista vezetés a „vas és acél országává” kívánta tenni Magyarországot, Sztálinváros építésével, acélkohókkal és sztahanovistákkal, amitől az összes többi gazdasági ágazat felvirágzását remélték.
A hatalom nagyszabású ígéretekkel lépett fel: közel félmillió új ipari munkahelyet, 180 ezer lakást, kórházi ágyakat, orvosi rendelőket, iskolákat, falusi mozikat és közel 200 ezer dolgozó és gyermek üdültetését helyezte kilátásba. Ezzel a korábban kiszolgáltatott csoportokat szólították meg, akik a két világháború között súlyos nélkülözéssel, cselédpiacokkal és szegényes kenyérdiétával szembesültek.
A Magyar Kommunista Párt, későbbi nevén Magyar Dolgozók Pártja kétkezi munkásokat emelt gyárigazgatói posztokba és az 1950-ben szovjet mintára átalakított közigazgatás élére. A társadalmi felemelkedés ígérete mögött azonban a párt teljes kontrollja állt: maga döntötte el, ki számít értékes embernek, és az osztálynaplóba beírt egyetlen származási betű is végleg megpecsételhette a fiatalok továbbtanulási esélyeit.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔