Joe Bell, az edinburghi orvos, aki ihlette Doyle Sherlock Holmesát
Joe Bell edinburghi orvos kórházi és rendőrségi munkája mellett Edinburgh egyik legnagyobb magánrendelését építette fel, és naponta akár húsz házhoz menő vizitet is teljesített elegáns kocsiján. Egy alkalommal Hugh Blacket, a St. George’s United Free Church lelkészét látogatta meg – Bell maga is presbiter volt ott –, akinek felesége náthától tartott, a férj azonban másnapra prédikációt ígért. Bell viccet mesélt; a rekedt nevetésből meghallotta, hogy a betegség mélyen ül, felugrott, és skótul közölte: másnap nem fog prédikálni, csak pihenés segít.
Negyedik jövedelemforrásként egy ideig életbiztosítási orvosként is dolgozott, amikor a himlő, a tuberkulózis és a kolera miatt megszaporodtak a kötvények, a csaló orvosok pedig elhallgatták a kedvezőtlen leleteket. A társaságok ezért saját, elfogulatlan vizsgálókat alkalmaztak; Bell egy alkalommal a bordákra bökve, az izomzatból ismerte fel, hogy a páciens korábban önkéntes katona volt. Henry Duncan Littlejohnhal is együttműködött, és a Royal Hospital for Sick Children osztályain is szolgált.
Arthur Conan Doyle-nak a The Bookman interjúja után, 1892 tavaszán sűrűn írt; Doyle megköszönte a „dezertőr-cipész” és más bűnügyi vázlatok részleteit, tizenkét további Strand-novellához anyagot kért, és teljes elbeszéléskötetet küldetett Bellnek. Hogy Bell volt Sherlock Holmes mintája, még kevesen tudták – Robert Louis Stevenson már sejtette –, de az edinburghi orvosprofesszor kiléte iránt nőtt az érdeklődés, és Harry How, a Strand Magazine munkatársa a sztorit akarta megszerezni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔