A környezeti levegőszennyezést lassabb agyfejlődéssel hozták összefüggésbe a korai serdülőkorban
Egy nagyszabású amerikai kutatás eredményei szerint a kamaszkor elején mért egészségügyileg káros szintű légszennyezés lassíthatja az agy fejlődését és a kognitív képességek javulását. A Developmental Cognitive Neuroscience folyóiratban publikált elemzés a mintegy 11 800, 9 és 10,9 év közötti gyermeket követő Adolescent Brain Cognitive Development (ABCD) vizsgálat adatait használta fel: a kutatók a kezdeti és a két évvel későbbi adatokat vetették össze, így a résztvevők agyi és kognitív fejlődését közvetlenül tudták követni.
A vizsgálat a finom szálló por (PM2,5) és az ózon hatását különíttette el. Mindkét szennyezőanyagnál az amerikai környezetvédelmi hatóság (EPA) egészségügyi küszöbértékei feletti expozíciót számítottak magasnak: éves átlagban 9 mikrogramm/köbméter feletti PM2,5-érték, illetve 70 parts per milliárd feletti ózoncsúcs esetén. A pontos következtetések érdekében a kutatók a magas expozíciójú gyermekeket demográfiailag hasonló, alacsony szennyezettségű környezetben élő társakkal párosították, így kiszűrve a családi jövedelem, a szülők iskolai végzettsége és más társadalmi tényezők zavaró hatását.
Az eredmények egyértelműek voltak: a magas szennyezettségű környezetben élő gyermekek két év alatt kisebb mértékben fejlődtek a figyelem, a munkamemória, a gátlásos kontroll és a feldolgozási sebesség terén, agyhálózataik szerveződése érettebbé vált a normálnál lassabban, és a fejlődéssel járó kéregelvékonyodás is kisebb mértékű volt náluk. Mivel a szennyeződés egészen apró részecskéi a véráramon vagy az orron és a szaglórendszeren át eljuthatnak az agyba, a kutatás eredményei arra utalnak, hogy a levegőminőség már a serdülőkor kezdeti, rendkívül intenzív agyfejlődési időszakában is mérhető, tartós hatást gyakorolhat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔