A pislogás gyakorisága összefügghet az óvodások szabályváltó képességével
A Communications Psychologyban megjelent kutatás szerint az óvodások spontán pislogási gyakorisága – vagyis hogy percenként hányszor hunyorítanak külső inger nélkül – összefügghet a rugalmas gondolkodás fejlődésével. Akik gyakrabban pislognak, jobban teljesítenek a szabályváltást mérő teszten, és erősebb aktivitást mutatnak a homlok mögötti, a feladathoz fontos jobb prefrontális kéregben. A szerzők szerint ez egyszerű, nem invazív élettani jelzője lehet a korai kognitív és agyi érésnek.
A végrehajtó funkciók – a figyelem, a zavaró ingerek gátlása és a szabályok közötti váltás – három és hatéves kor között gyorsan bővülnek, és későbbi iskolai, társas és egészségi kimeneteket jeleznek. A dopaminnal támogatott prefrontális–striatális köröket felnőtteknél PET-vizsgálattal mérik, ez azonban radioaktív nyomjelzőt és hosszú mozdulatlanságot igényel, ezért kisgyermekeknél nem alkalmazható. Közvetett előzmény egy 2018-as munka, amelyben dopaminszabályozó génvariációk a szabályváltáshoz és a jobb felső prefrontális kéreg aktivitásához kapcsolódtak.
A Tsukuba Egyetemhez kötődő Ryuta Kuwamizu és a Kiotói Egyetemen dolgozó Yusuke Moriguchi 113 japán gyereket vizsgált, 35–80 hónaposakat, átlagosan 59 hónaposakat, 55 lányt és 58 fiút, két oszakai és kiotói óvodából. Az újszülöttek gyakran percenként ötnél kevesebbet pislognak, a felnőtt átlag körülbelül húsz; a kora gyermekkorban a ráta megtöbbszöröződik, és nagy egyéni különbségek jelennek meg – ugyanabban az időszakban, amikor a végrehajtó funkciók is gyorsan fejlődnek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔