Rövidfülű baglyok gyűjthették össze a római település kilencezer békacsontját
Több mint 9000 béka- és varangycsont került elő egy angliai római kori település nagyjából húszméteres árkából, Bar Hillnél. A leleteket 2016 és 2018 között tárták fel az A14-es autópálya fejlesztéséhez kapcsolódó régészeti munkák során. A maradványok azért keltették fel különösen a kutatók figyelmét, mert a teljes településen talált több mint 12 ezer kisebb állati maradvány csaknem háromnegyede ugyanebből az egy árokból származott.
A Bournemouth Egyetem és a Museum of London Archaeology kutatói több lehetséges magyarázatot is megvizsgáltak. Felmerült, hogy a békák a hideg miatt pusztultak el, az árokban rekedtek, vagy emberi fogyasztás, esetleg rituális tevékenység során kerültek oda. Több mint 1600 csont és fog felszínének, illetve törésmintázatának elemzése azonban nem mutatott vágásra vagy égetésre utaló jeleket. Ezzel szemben sok maradványon olyan nyomokat találtak, amelyek szerint az állatok egy ragadozó emésztőrendszerén haladtak át.
A mintázat leginkább a rövidfülű baglyok köpetében található csontokra hasonlított. A madarak egészben nyelik le zsákmányukat, majd az emészthetetlen részeket köpetként öklendezik vissza, így a kutatók szerint valószínűleg ezek az állatok halmozták fel a csontokat mintegy 1700 évvel ezelőtt, egyetlen tél során. A radiokarbon-vizsgálatok a leleteket a Kr. u. 3. századra keltezték, a csontok mérete pedig arra utal, hogy az áldozatok többsége első életévében járó, ősszel vagy télen elpusztult béka volt. A területet a római korban erdőirtások alakították át, a kialakuló vizes élőhelyek pedig nagyobb békapopulációt és ezáltal több táplálékot kínálhattak a ragadozó madaraknak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔