Gróh Gáspár 20. századi írókról szóló kötetét mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeumban
November 5-én, csütörtökön este a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatták be Gróh Gáspár Az ismerős ismeretlenek című esszé- és tanulmánykötetét. A Magyar Kurír a szerzőt napjaink egyik legjelentősebb irodalomtörténészeként említi. Sebestyén Ilona, a Nap Kiadó igazgatója szerint ez Gróh tizedik, náluk megjelent könyve. Pécsi Györgyi irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia égisze alá tartozó MMA Kiadó ügyvezetője mutatta be: Gróh irodalomtörténész és rendszert képező eszmetörténész, aki Németh László szavaival az esszébe sűríti a gondolkodást. A kötet 20. századi emblematikus és alig méltányolt alkotókról közöl esszéket, recenziókat, köszöntőket, beszédeket és nekrológokat, és a megkövült értékítéleteken mozdít.
Pécsi a Babits Mihályról és a felvidéki Grendel Lajosról írt munkákat emelte ki. Gróh azt mutatja be, hogyan lett Babits a 19. századi népies vonulattal szembeni elutasításból az új, modern népiesség támogatója: Petőfit és Aranyt tartotta a legjobbnak, Illyést és Móriczot a Nyugat társszerkesztőivé tette. Pécsi azt kérdezte, a mai, hisztérikusan megosztott irodalmi életben elképzelhető-e hasonló nagyság. Grendelről a Rossz idők krónikása az elbeszéléseket, a másik írás a posztmodern realista kérdését vizsgálja. 1989 után korábbi liberális támogatói elfordultak tőle, szlovákiai tanítványai 2018-ban, halálának évében nyilvánosan megtagadták. Pécsi a Grendel-életművet a magyar irodalmi kánon állatorvosi lovának nevezte. Grendel a kisebbségi panasz közvetlen realizmusával szembefordult, a modernséget Eszterházy Péter, Szegedy-Maszák Mihály és Mészöly Miklós körében kereste; 1968-ban, a prágai tavasz idején a liberális baloldalt választotta 1989-ig, majd a megnyomorított szlovákiai magyarság ügyénél maradt. Gróh szerint illúziók nélkül dokumentálta a szlovákiai magyar társadalom bomlását.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔