A Bank of England igazgatói illegálisan profitáltak kubai rabszolgaságból a brit tilalom után is
Új kutatás szerint a Bank of England hosszú ideig szolgáló igazgatói magánemberként vezette brit vállalkozások évtizedeken át hasznot húztak a kubai El Cobre rézbányában folytatott „brutális” rabszolgaságból, miután a Brit Birodalomban már eltörölték a rabszolgaságot. Chris Evans történész megállapította, hogy a Santiago de Cuba melletti bányában férfiakat és fiúkat tartottak fogvatartotti körülmények között; a brit irányítású Cobre Mining Company rézérce Manchester pamutiparának, vasútjainak és távíróhálózatának is nyersanyagot adott. Az 1840-es években Kuba volt az Egyesült Királyság legfontosabb külföldi rézércforrása. Nagy-Britannia 1807-ben tiltotta be a rabszolga-kereskedelmet, 1833-ban a birodalom nagy részén a rabszolgaságot is, miközben londoni pénzügyi szereplők a spanyol Cubában rabszolgaságra épülő bányát fejlesztettek. Kulcsszereplő volt Charles Pascoe Grenfell (1790–1867) és William Thompson (1792–1854), a Bank of England igazgatói. Evans a Slavery’s Long Goodbye című könyvében írja: a bányászokat valószínűleg a Biafra-öbölből, a mai Nigéria vidékéről csempészték illegális utakon; a halálozás miatt ezrek szenvedhettek, életük alig dokumentált. A rabszolgaság Cubában akkor még legális volt, a behozatal nem. Evans szerint a Cobre az 1840-es évekre a nyugati félteke legnagyobb rabszolgavállalkozása lehetett; a kezdetektől részvényesek 1836 és 1865 között 40 fontos részvényenként 102 font osztalékot kaptak. Grenfell a swansea-i Pascoe, Grenfell & Sons kohó társa is volt; Thompson, London korábbi főpolgármestere a Royal Santiago Company-n keresztül exploittálta a bányászokat. A Nemzetközösség vezetői a következő évben „strukturált párbeszédet” terveznek Andy Burnham brit miniszterelnökkel; Kemi Badenoch tory vezető szerint Britanniának nincs miért bocsánatot kérnie. Evans: miközben az 1830-as években a brit rabszolgarendszer leépült, a brit tőke máshol erősítette a rabszolgaságot. 1817-ben brit nyomásra spanyol egyezmény tiltotta a Kubába irányuló emberkereskedelmet, a helyi hatóságok mégis figyelmen kívül hagyták: 1859-ben egyedül 25 ezer foglyot hoztak be. Az El Cobre-i körülmények rendkívül brutálisak voltak, napi erőszakkal; „rabszolga-fogók” kapták el a hegyekbe menekülő bányászokat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔