Tovább a PegaPollra
PEGAPOLL · HÍREK

A núbiaiak az Ámon-kultusszal szerezték törvényesnek a trónt Egyiptomban

Múlt-kor · 2026-11-22
🤖 AI-generált tartalom — A címet és az összefoglalót mesterséges intelligencia készítette automatikusan, emberi szerkesztői átnézés nélkül.

Ahmed Halíl Ibráhím tanulmánya szerint a Kr. e. 715 és 656 között uralkodó 25. dinasztia kusita királyai az Ámon-kultusz közös védelmezőiként léptek Egyiptom trónjára, ezért idegen hódítók helyett törvényes fáraóként ismerték el őket. A mai Szudán területén, Napata központtal működő Kusita Királyságot régi vallási és kereskedelmi kapcsolatok fűzték Egyiptomhoz. Amikor líbiai dinasztiák és más riválisok felosztották az országot, a Napatába költöző Ámon-papok a líbiai uralom megtörésére ösztönözték a kusita vezetőket; a törekvéseket az arany és a kereskedelmi utak is fűtötték.

Kasta király Thébában szoros kapcsolatokat épített, felújította a templomokat, lányát, I. Amenirdiszt pedig Ámon isteni feleségévé nevezte ki. Utóda, Pije mélyebbre hatolt Egyiptomba: győzelmi feliratán Ámon választásának tulajdonította a koronát, és a memphiszi Ptah-szentélyben is áldozott. Sabaka Karnakban is vallási építkezéseket támogatott, és elrendelte egy sérült, Ptahot tisztelő kézirat lemásolását; Taharka folytatta a templomok építését és helyreállítását. A dinasztia végig átvette az egyiptomi királyi címeket, koronákat és szertartásokat. Központi helyet kapott a Napata melletti Barkal-hegy, amelyet Ámon szent lakhelyeként és koronázási helyszínként tiszteltek, összekötve a déli központot a thébai papsággal. A királyi nők – I. Amenirdisz után II. Sepenupet és II. Amenirdisz – templomi birtokokat és áldozatokat felügyeltek; a királyok megtartották az egyiptomi közigazgatást, helyi hivatalnokokat is alkalmaztak, a templomok pedig földadományokkal nyertek gazdasági súlyt.

Az Újbirodalom idején, a Kr. e. 16. és 11. század között a fáraók Felső-Núbiára is kiterjesztették fennhatóságukat, és elterjesztették Ámon kultuszát a Barkal környékén. A Kr. e. 11. századtól kezdődő harmadik átmeneti korban Egyiptom részekre szakadt, a hatalmon líbiai eredetű dinasztiák és a thébai főpapság osztozott. A 25. dinasztia egyiptomi uralmát a Kr. e. 7. század első felében az Újasszír Birodalom nyugat felé terjeszkedése törte meg: az asszír hadjáratok Taharkát délre szorították, Tanutamon visszatérési kísérlete Théba kifosztásával zárult, a Nílus-völgy északi részén a szaiszi központú 26. dinasztia vette át a hatalmat, a núbiai uralkodók pedig délre visszavonulva fenntartották királyságukat. A tanulmány szerint a kusita vezetők Egyiptomot és Kust egyetlen, erős vallási kötelékkel összekapcsolt földként látták, amelyben a templomok és a királyi kinevezések adták a hatalom alapját.

Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔
Forrás: Múlt-kor · innen ahirlevel.hu

Kapcsolódó hírek