Berlinben nagy tárló mutatja be Dzsingisz kán örökségét a halál 800. évfordulója előtt
Berlinben, a James-Simon-Galerie-ben nyílt a „Dzsingisz kán és a mongolok világa” kiállítás a 1227-ben elhunyt nagykán halálának közelgő 800. évfordulója előtt. A tárlat a birodalomalapító és utódai, valamint az 1250–1350-es „mongol évszázad” örökségét tárgyalja. Matthias Wemhoff, a kiállítási projekt igazgatója szerint Dzsingisz kán a történelem egyik legradikálisabb alakja: hódításai becslés szerint mintegy 40 millió halálos áldozatot követeltek, ugyanakkor vízionárius politikai gondolkodóként a valaha volt legnagyobb összefüggő szárazföldi birodalmat hozta létre. A kán Temüjin néven született 1162 körül; apja, a mongol törzsfő Yesugei még gyermekkorában meghalt, a törzs elhagyta a családot, a kamasz Temüjin pedig idősebb féltestvérét, Bektert megölte. Karizmatikus személyiségével szövetségeket kötött, 1206-ban vette fel a Dzsingisz kán címet. A birodalom csúcspontján nagyjából 24 millió négyzetkilométert (kb. 9,3 millió négyzetmérföldet) fedett le Kínától és Koreától Kelet-Európa és a Közel-Kelet részeéig, a Föld szárazföldjének több mint 16 százalékát. Wemhoff szerint a hadseregben a parancsnokokat képesség, fegyelem és lojalitás alapján léptették elő, a katonákat tízes, százas, ezres és tízezres egységekbe szervezték. Írástudatlansága ellenére bevezették a mongol nyelv első írásrendszerét a bürokrácia, a népesség- és adóösszeírás, a rendeletek, a jogszolgáltatás és a diplomácia számára; egységes törvények váltották a törzsi szokásokat, papírpénz egyszerűsítette a kereskedelmet, vallásszabadságot hirdettek. A Selyemút egyetlen hatalom alá került, ez a viszonylagos stabilitás, gazdasági növekedés és kulturális csere a Pax Mongolica kora; Wemhoff szerint mindez példátlan kegyetlenséggel, tömeges kivégzésekkel és nőkkel szembeni erőszakkal járt. A tárlat a kán halála utáni, Berlintől mintegy 260 kilométerre, a sziléziai Legnicánál 1241-ben vívott csatával nyit, a könnyű páncélú, kis lovakon mozgó mongol íjászok (akik percenként húsz vagy több nyilat is kilőhettek) és a nehézlovas európai lovagok szembenállását idézve. Wemhoff, aki 2026-os könyvet is írt a nomád vezetőről, úgy véli: a kán kora azt mutatja, milyen gyorsan omlanak össze berendezkedések, és ha nem lett volna, a világtörténelem menete más lett volna; a kérdés, hogy a világpolitikát egyének vagy csoportok formálják, szerinte ebben az esetben egyértelmű.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔