Aranymisés évforduló: beszélgetés Tubák László atyával
Tubák László atya ötven papi évet ünnepel aranymiséjével. Papi hivatásának első jelére szülei elbeszéléséből emlékszik: négy-öt évesen a búcsúra hazatérő bátyjaival elszökött a misére, majd édesanyjának azt mondta, pap lesz. Hetedikesként a gyulafehérvári kántoriskolába indult volna, de Borsos János plébános csak nyolc osztály után engedte. Gyermekkora óta ministrált, és ezzel édesapját is a templomba vezette. Az iskolában a dorgálás ellenére minden reggel misére járt; az igazgató az osztály előtt gúnyolta, a nyolc osztály után pedig a tanári kar előtt is lebeszélte volna Gyulafehérvárról, mondván, az egyháznak vége lesz, a papok a kollektívben trágyát hánynak. Ő akkor is oda ment.
A kántoriskolában románból az első évben megbukott; Medek János nyáron felkészítette, utána jöhetett a teológia és a papszentelés. Papi jelmondata: „A szeretet mindent legyőz.” Évfolyama volt az utolsó, amelyet Márton Áron püspök szentelt; ábécérendben ő volt az utolsó a szentelendők között – ezt később Balázs Imre aranymisés prédikációja tudatosította benne. Januárban Jakab püspök közölte, ő szentel, mert a püspök gyengélkedik, de Márton Áron megerősödött, és mégis ő szentelte fel őket; ezt tartja legnagyobb kegyelmének.
Első helye Sepsiszentgyörgy volt, ahol két évig káplánkodott. Szilveszter Sándor kanonoktól tanulta a családlátogatást: minden szabad fél napon blokkot kellett járni, minden ajtón bekopogni, a katolikusokat nyilvántartásba venni. Plébánosként Fenyéden is így fogadta az új családokat. Három év alatt elveszítette két öccsét és édesanyját; ezt a Gondviselés útegyengetéseként értelmezi. Nyugdíjazását is Isten akarataként fogadta: augusztusban beteg lett, négy hónapig ágyban feküdt, a szobájában misézett, advent első vasárnapján ment először templomba, ahol a gyertyagyújtás és szentségimádás alatt megnyílt a sebe. Amputációt javasoltak, ő papként a lábára hivatkozott, végül kezelték. Az áthelyező levél Szent László napján érkezett: augusztus elsejével fel kellett szabadítania a plébániát. Hatvankét és fél éves volt, hatvanötig maradhatott volna; ezt tartja élete legnagyobb keresztjének. A műtétek után, tréfásan, húszévesnek érzi magát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔