Az első amerikaiak gyorsan változó éghajlat között éltek a jégkorszak csúcsán
Az amerikai kontinens legkorábbi lakói az utolsó jégkorszak tetőpontján, rendkívül gyorsan változó klímában éltek: a Bournemouth-i Egyetem kutatói a Science Advances és a Fossil Studies folyóiratokban közölték az új-mexikói White Sands Nemzeti Parkban feltárt emberi lábnyomok kiterjesztett vizsgálatát. Húsz üledékréteget azonosítottak, amelyek nagyjából 23 500 és 21 700 évvel ezelőttre esnek; a talajban megőrzött virágpor és a növényi levelek viaszából származó szerves molekulák a hőmérsékletet és a csapadékot rekonstruálták. A medencét akkor a Lake Otero ősi tó foglalta el, fenyőerdős hegyekkel körülvéve, az éves átlaghőmérséklet mintegy 4 Celsius-fokkal volt alacsonyabb a mainál. Mintegy 23 600 éve a felmelegedéssel a tó zsugorodott, a fenyők helyét tölgyek és ürjés bozótosok vették át, a párolgás pedig szárazabbá tette a medencét. Erre éles kilengések rakódtak: körülbelül 23 200 éve súlyos aszály csökkentette a csapadékot, növelte a tó sótartalmát, és szárazságtűrő növényzetet terjesztett el; ez a periódus egybeesik a grönlandi jégmagokban is látható gyors globális klímaváltozással. Az emberi lábnyomok első horizontja éppen ebben az átmenetben jelenik meg: vadászó-gyűjtögetők intenzíven használták a tájat. Ügynökalapú modell szerint kevés ember is sok nyomot hagyhatott, a megőrződés a száraz, iszapos szakaszok utáni eltemetéskor volt a legjobb. A Clovis-elsőbbség szerint az első emberek csak mintegy 13 000 éve, a Bering-földhídon és jégmentes folyosókon érkeztek volna; a White Sands-i nyomok az utolsó glaciális maximumra, a szárazföldi útvonalak elzáródásának idejére esnek, ami part menti hajózást sejtet, és azt, hogy az első amerikaiaknak a fauna mellett évezredes, extrém klímaingadozásokhoz is alkalmazkodniuk kellett.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔