Nyilvánosságra hozták az SS Totenkopf-osztály ukrán területen elkövetett bűneinek periratait
Nyilvánosságra hozták a második világháború alatt ukrán területeken bevetett SS-Totenkopf (Halálfejes) hadosztály bűneit rögzítő, titkosítás alól feloldott vizsgálati aktákat. Az orosz TASZSZ a krasznodari Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumára hivatkozva számolt be a periratokról és vallomásokról. Az anyag a Harmadik Birodalom 3. SS páncélgránátos-hadosztályának tevékenységét dokumentálja az Ukrán SZSZK területén: letartóztatási parancsokat, kihallgatási jegyzőkönyveket, hadifogoly-vallomásokat, valamint a harkovi régió kolhozainak és vállalatainak kárösszesítőit.
Különösen részletes Heinz Fritz Insel altiszt ügye, aki 1941 májusában, 18 évesen lépett be önként a fegyveres SS-be, és 1944 júniusáig vett részt a megszállt szovjet területeken folytatott műveletekben. A vallomások szerint közreműködött civilek elleni kegyetlenkedésekben, tömeges kivégzésekben és kényszermunkára hurcolásban. 1945. május 8-án ejtették fogságba Ausztriában. A vádak középpontjában egy 1942. augusztusi parancs állt: halálzónát kellett létrehozni a szovjet hátországban; Insel részt vett egy Kremencsugtól 50 kilométerre fekvő település teljes megsemmisítésében. A tárgyaláson bűnösnek vallotta magát. A szovjet belügyminisztérium krasznodari katonai törvényszéke 1949. november 30-án 25 év börtönre ítélte; a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma 1950 márciusában ezt megváltoztatta, és a hátralévő büntetés helyett kiutasították.
A hadosztályt 1939 őszén hozták létre a dachaui koncentrációs tábor kiképzőközpontjában, kezdetben gépesített lövészhadosztályként; gerincét a táborokat őrző alakulatok adták. A Miusz menti harcok után, 1943 februárjában a Harkov környéki Valki térségébe vezényelték, ahol a Dnyeper bal partját sivataggá kellett változtatni a visszavonulás során. Több száz falut égettek fel Poltava és Kremencsug térségében, a kutakat vegyi anyagokkal mérgezték, a lakosságot a jobb partra hurcolták, az ellenállókat agyonlőtték. Hellmuth Becker, aki 1944 júniusától a kapitulációig vezette az alakulatot, fogságban úgy nyilatkozott, hogy a harcokon kívül meggyilkolt szovjet civilek száma megbecsülhetetlen. A Bagratyion hadművelet során 1944 nyarán súlyos veszteségeket szenvedtek. A háború végén Magyarországra vezényelték őket: a Wiking hadosztállyal a Budapest felmentésére indított, kudarcba fulladt Konrád hadműveletekben vettek részt a bekerített 9. SS-hegyihadtest kimenekítéséért. Mintegy ezer túlélő 1945 tavaszán az amerikaiak előtt tette le a fegyvert; a szövetséges megállapodások alapján a szovjeteknek adták ki őket, mert a hadosztály tagjai táborőrizetben és keleti büntetőakciókban is részt vettek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔