Laborban enyhe agyi stimuláció csökkentette, hogy a résztvevők tárgyként lássák a szexualizált női alakokat
A PsyPost által ismertetett, a Social Neuroscience-ben megjelent kettős vak kísérlet szerint a homlokra adott enyhe, nem invazív agyi stimuláció megváltoztathatja, hogyan dolgozza fel a látórendszer a szexualizált nők képeit. A stimulációt kapó résztvevők pontosabban ismerték fel a fehérneműs nőkről készült, álló helyzetű fotókat, mint a placebót kapók, és a felismerési mintázat eltávolodott attól, ami jellemzően élettelen tárgyak nézésénél jelenik meg. A szexuális objektifikáció azt jelenti, hogy valakit – leggyakrabban nőt – elsősorban testként vagy testrészek gyűjteményeként értékelnek, nem teljes emberként. Az emberi arcot és testet általában konfigurális feldolgozással, azaz a vonások térbeli arányainak egészként való észlelésével olvassuk; a tárgyakat inkább részenként. Ezt az inverziós paradigmával mérik: egy személy fotójának fejre állítása erősen rontja a felismerést, egy cipőé vagy széké kevésbé. Egy 2012-es kísérlet szexualizált férfiaknál megbízható inverziós hatást talált, nőknél nem; a 2022-es, több mint 40 vizsgálatot áttekintő metaanalízis szerint a szexualizált női testek következetesen kisebb inverziós hatást váltanak ki. Korábbi munkák szerint a szexuálisan sugallatos póz, nem pusztán a ruha, gyengíti az egésztestes feldolgozást, míg személyes háttérinfó vagy a megfigyelő társadalmi hatalomérzetének csökkenése visszaállíthatja a normális álló felismerést. A vezető szerző, Ciro Civile, az Exeteri Egyetem pszichológia tanszékének docense szerint a társadalmi kontextus már ismert volt, a közvetlen perceptuális beavatkozást viszont még nem tesztelték. A transzkraniális egyenáramú stimuláció szivacspárnákon át gyenge áramot juttat a skalpra; hétköznapi arcoknál a bal homlok feletti ingerlés általában rontja az álló arcok felismerését.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔