Erdő Péter bíboros felidézte az 1956-os forradalom borzalmait
Erdő Péter bíboros, prímás a Kossuth Rádióban elhangzott üzenetében, az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulóján gyermekkori emlékein keresztül idézte fel az eseményeket. Beszédében a történelmi múlt és a jelen összefüggéseiről, a külföldről érkező segítségről és családja nehézségeiről is szólt. Gondolatait a forradalom kitörésének évfordulójával és Kapisztrán Szent János alakjával kezdte, akinek Hunyadi Jánossal együtt fontos szerepe volt a nándorfehérvári győzelemben. Emlékeztetett: hetven éve tört ki a forradalom Pesten, és akkor ötszáz éve halt meg Kapisztrán. A nándorfehérvári diadal idején Európa nemzetei a pápaság oltalma alatt siettek a magyarok segítségére; magyarok és más nemzetek tagjai együtt küzdöttek azért, amit kereszténységnek neveztek. Párhuzamot vont 1956-tal: Európa számos országában együttéreztek a magyarokkal, és sokan szerették volna, ha Magyarország is csatlakozik hozzájuk. Erre végül nem nyílt lehetőség, de a segítségnyújtás nem maradt el: segélyszervezetek mellett külföldről is érkeztek adományok. Emlékezett magyarokra, lengyelekre és amerikai csomagokra: ruhaneműkre és főleg élelmiszerre, ami akkor nagy segítség volt. Gyerekként átélte, hogy házuk a harcokban leégett, a család hajléktalanná vált. Először munkásszálláson találtak menedéket, később a családtagokat különböző plébániák vették gondozásba; a körülöttük élők maguk sem voltak tehetősek, egy-egy család általában csak egy embert tudott befogadni. Úgy érezte, szeretik őket, és hogy az egyháznak ehhez köze van. Ezek az élmények később, az egyház védelméről szólva is visszhangoztak benne, és papi hivatása szempontjából is fontosak lehettek. Üzenete végén a budai várban álló szobor feliratára és a nándorfehérvári győzelem emlékét őrző harangszóra tért ki, amely szerinte nemcsak a múltra emlékeztet, hanem imádságra hív: Istentől bizalmat és áldást kérni az életre.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔