Édouard Louis tíz okot sorol fel, miért szereti Anne Carson írásait
A francia író, Édouard Louis a Guardianben tíz okot sorol fel, miért tartja Anne Carsont a kor egyik legnagyobb szerzőjének. Carson munkáit egy New Yorkból New Englandbe tartó Peter Pan buszon fedezte fel: néhány nappal korábban szinte véletlenül vásárolta meg az Antigonickot, és már az első soroktól magával ragadta. Útközben hóvihar zárta le az utakat, az utasok tíz órára rekedtek a vidéki Amerikában, teljesen fehér tájban. Louis elővette a számítógépét, és spontán francia nyelvre kezdte fordítani a szöveget; annyira magába szívta Carson ereje, hogy észre sem vette az órák múlását.
Louis szerint Carson egyik fő ereje, hogy nem „irodalmat akar csinálni”, hanem ír. Műveiben hol felhők, hol szörnyek beszélnek, egy verseskötet közepén képzeletbeli Catherine Deneuve veszi át a narrációt; máskor saját alvásához ír levelet, vagy a kezére firkantott jegyzeteket közöl. Homéroszról és Rosalía-ról, Brechtről és Marilyn Monroe-ról egyaránt ír. Az idő nála „kizökkent”, ahogy Shakespeare Hamletje fogalmaz: Antigoné-átiratában Antigoné és nővére, Iszméné már az első jelenetben Hegelről beszélnek, mintha ez a görög mitológiában természetes volna. Amikor Ivo van Hove Szophoklész Antigonéját akarta színre vinni, és új fordítást kért, Carson azt felelte, hogy azt már elkészítette Antigonick címen. Van Hove szerint az nem szó szerinti fordítás, mert a nővérek Hegelről vitatkoznak; Carson válasza: „Ez van Szophoklész szövegében. Én csak lefordítottam.”
A Nox az egyik legmegrendítőbb munkája: bátyja hiányáról szól. A fiút kanadai bíróság ítélte el nagyon fiatalon; börtön helyett megszökött, évtizedeken át hamis identitásokkal rejtőzött Európában és Ázsiában, ritka levelekkel, képeslapokkal és perces telefonhívásokkal. Halálhírét Koppenhágából kapták. Carson a kevés fényképet, a leveleket, Catullus-elemzést, Hérodotoszra és a történelemre vonatkozó töprengéseket, Barthes Gyásznaplójára emlékeztető személyes jegyzeteket egy dobozba tette; a Nox később ilyen „cipősdobozként” jelent meg, benne egyetlen, harmonikaszerűen hajtogatott lappal. A Float több füzetet gyűjt műanyag tasakba, a H of H Playbook széles, téglalap alakú facsimile, amely alig fér polcra: Carson nemcsak az írást, hanem a könyvtárgyat is újragondolja. Politikailag sem semleges: az Autobiography of Red Stesikhorosz nyomán Héraklész tizenkét munkája közül a szörny, Gérüón, az áldozat történetét mondja el, nem a hősét, és a fiatal Héraklész és Gérüón pusztító homoszexuális viszonyát képzeli el. A Guardian a szöveget a Nobel-díjas Carson köré is helyezi.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔