Nyolcvan ember zenei hallucinációit vizsgálták holland és brit kutatók
A zenei hallucinációk jóval intenzívebbek annál, mint amikor egy dallam egyszerűen „beragad” az ember fejébe. Az érintettek külső forrás nélküli zenét hallanak, amely sokszor annyira valóságosnak tűnik, mintha rádióból vagy más készülékből szólna. Holland és brit kutatók 80 olyan ember adatait vizsgálták, akik rendszeresen tapasztalják ezt a jelenséget. A résztvevők átlagéletkora 65 év volt, és sokan régi, gyermekkori vagy vallási dalokat hallottak.
A vizsgálatok között agyképalkotás, EEG-mérés és a zenei hallucinációkról szóló kérdőív kitöltése is szerepelt. Az eredmények szerint a jelenséghez többféle háttérok kapcsolódhat, köztük halláskárosodás, pszichiátriai rendellenesség vagy az idegrendszer szerkezeti károsodása. Hallásromlás esetén az agy a hiányzó külső hanginger pótlására a hosszú távú memóriából hívhat elő zenei emlékeket. Aszimmetrikus halláskárosodásnál többen kívülről érkezőnek érzékelték a dallamokat, mások viszont belső élményként élték meg őket.
A résztvevők több mint 65 százaléka megterhelőnek tartotta a hallucinációkat, amelyek zavarhatják a koncentrációt és az alvást, hosszabb távon pedig kimerültséghez vagy depresszióhoz vezethetnek. Sokan azért sem kérnek segítséget, mert tartanak a pszichózis vagy demencia bélyegétől. A kezelés az alapbetegségtől függhet, és gyógyszeres vagy terápiás megoldásokat is magában foglalhat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔